Történet és filozófia


Tizenöt éves lehettem, mikor az első csöves erősítőt megépítettem a hatvanas években. (Kalandos vállalkozás volt, csoda, hogy nem csapott agyon…) Természetesen gitároztam is és zenekart is alapítottunk osztálytársaimmal. Szokásos történet. A Shadows volt a „minden” számomra. Az ő tiszta, gyönyörű gitár hangjuk volt az elérhetetlen etalon…
Később klasszikus gitár szakon elvégeztem a konzervatóriumot majd jött a dilemma, Műegyetem, vagy Zeneakadémia?  Végül győzött a Villamos-mérnöki Kar és 1972-ben kaptam diplomát. De a zene sem hagyott nyugodni, orgonálni kezdtem és nagy szerencsémre állást kaptam az akkori Pannónia Filmstúdió rajzfilm részlegében. Hangmérnök gyakornok, majd egy évre rá hangmérnök lettem. Műveltem mind a műszaki, mind a zenei területet, valamint folytattam gitár erősítők javítását, fejlesztgetését, melyből egyetemi éveim alatt némi zsebpénzre tettem szert. Ezen munka legnagyobb hozadéka a számtalan kapcsolási rajz és mérési adat volt, melyet minden javítás esetén elkészítettem. Ma is föllapozom időnként a barna dossziét…
Az évek során sok gitáros panaszkodott az erősítőjére, én meg elhittem, hogy igazuk van és jogosak a panaszok. Megpróbáltam lefordítani kívánságaikat műszaki nyelvre és megoldani a gondokat. Legtöbbször sikerült.
Saját erősítő tervezésére és építésére sokáig nem is gondoltam.
A kilencvenes évek derekán hallottam az egyik legkiválóbb magyar zeneszerző, hangszerelő, jazz-gitár művész barátomat együttesével játszani. Csodálatos zenét játszottak, de a gitár sound zavaros, jellegtelen, élettelen volt, pedig a hangszerre nem lehetett panasz, az a legmagasabb kategóriájú archtop gitár volt. (Nem lenne ildomos az említett félvezetős erősítő márkáját ideírnom…)
A koncert után önkéntelenül buggyant ki belőlem: …építhetek neked egy erősítőt?  Így kezdődött…
Beleszerettem a jazzgitár hangzásba, a jazzgitár irodalomba, sok gitárossal beszélgettem, mi az, amit ők nem találnak meg az erősítőikben. Szinte mindegyik jazz gitáros állandó keresésben-kutatásban van. Cserélik a hangszereiket, pick-upokat, erősítőiket és gyakran két erősítőt kénytelenek használni, mivel kétféle gitárt, egy jazz gitárt és egy akusztikusat lehetetlen (?) ugyanazzal az erősítővel hibátlanul megszólaltatni. A szegény gitáros mindig cipeli a gitárját és az erősítőjét, ami a korral egyre nehezebb lesz. Kézenfekvő volt, olyan erősítőt kell tervezni, melynek hangzási tulajdonságai feleljenek meg a jazzgitár-sound speciális követelményeinek,
a kezelhetősége kompromisszumok nélküli, valamint a súlya minimális. Következésképp nem hagyható ki belőle az elektroncső, ami az életet leheli a gitár soundba, de a végerősítő legyen MOS-FET-es, ami rokonságban áll a csöves végfokokkal. Nem kell kimenő transzformátor, nem kell a végcsöveket fűteni, kevesebb energia, kisebb súly. Jöttek a kísérletek, a bíztató visszajelzések, sikerélmény, kudarc, de végül is kiforrott egy erősítő típus, mely tökéletesen kiszolgálja a mágneses hangszedővel ellátott jazz gitárok megszólaltatását. És akkor jön a gitáros, aki még a másik hangszerét, az akusztikusat is bele akarja dugni abba az erősítőbe, amit már kifinomítottunk a jazzgitárok számára. És jött a meglepetés, majdnem módosítás nélkül használható az erősítő az akusztikus hangszerekre is. Akkor készítsük el a kiegészítő módosítást, a Magnetic input mellé az Acoustic inputot! Nagyjából így állt össze az az erősítő, amit ma PRISTINE SOUND AMP-nak neveztem el és ajánlok szeretettel minden olyan zenésznek, aki meg szeretne állapodni egy erősítőnél, és a továbbiakban a zenével foglalkozni…
A „pristine” kifejezés eredeti, régi, ősi értelmezéssel fordítható magyarra és az erősítő valóban a hangszerek (pick-upok, húrkészletek stb.) eredeti, változtatás nélküli tulajdonságait mutatják be használójuknak.
Minden erősítő egyedi, kézi gyártású és egyedileg van az előadó és hangszere számára finomhangolva. Az erősítő kezelőszervei részben hagyományosak, részben némi magyarázatra szorulnak, egy kicsit meg kell „tanulni” az erősítőt használni, beállítani.

Végezetül álljon itt egy számomra kedves vélemény egy kiváló jazz-gitáros szavaival: „…mióta megkaptam az erősítőt, sokkal többet gyakorolok, inspirál a gitárhang! Ja, és nem adtam el a régi hangszeremet, kiderült most, hogy az a jobb..”

Budapest, 2012 április

Nyerges András Imre
       hangmérnök